Erdőbényéért Közalapítvány

 

A Zempléni régió és Erdőbénye történelmi múltja

 

A honfoglaló magyarság első megtelepedési helye ez a vidék. Történelmi emlékekben igen gazdag ez a megye. E vidék bölcsője volt a reformációnak, a protestáns iskolakultúrának, a magyar nyelvű irodalomnak és a nyelvújításnak. E térség híres szülöttei a Rákócziak, a Dobók, Lórántffy Zsuzsanna, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos.

 Ebben a régióban több nép is otthonra talált, az itt élők szívesen fogadták maguk közé a kárpátukrán, ruszin, szlovák és már nemzetiségűeket, akik a mai napig megőrizték szokásaikat, hagyományaikat.
A Zempléni tájegység szőlőkultúrájáról és boráról híres régiója Tokaj-Hegyalja. A l6.sz.elején a tokaji bor rangot adott a szőlőtermesztésben érdekelt hegyaljai településeknek, s ennek nyomán alakult ki egy egységes arculatú mezővárosi kultúra.
 
Erdőbénye az Aba nemzetségnek volt ősi birtoka. Első írásos említése l33l-ből való, ekkor a neve Erdő-Benje volt.
 
Az elmúlt évszázadok alatt mezővárosként és uradalomként is emlegették. Ismert források szerint l8O8-ban kapta meg a mezővárosi rangot.
 
Erdőbénye birtokosai voltak a Perényiek,a Pálócziak, a Dobi és a Monaki család, a Szirmay és a Trautson családok. l6OO-l6O4-ig Kaszaházi Joó János királyi személynök birtoka, l6O8-l7ll-ig a Lórántffy és Rákóczi család uradalma. A Rákócziak javait a szatmári béke után elkobozták, így Erdőbénye kincstári birtok lett, majd VI. Károly császár Trautson Donát hercegnek adományozta.
 

A településen több müemlék és kastály található. Római katolikus plébániája már a XIV. század elején fennállt, a Rákóczi-Szirmay kastélyban ma szeretetotthon működik, jelentős épületegyüttese a l7.században épült Budaházi- Fekete kúria.

 

 

Már a l8. században említik Erdőbénye "timsós vizét". l828-ban az első fürdőház alapkőletételétől ismeretes Erdőbénye-Fürdő, mely jelentős szerepet töltött be a település gazdasági és kulturális életében.

 
A különböző mesterségek mellett - szabók, kovácsok, kőfaragók - nagy szerepük volt az erdőbényei bodnároknak.
 
"Ha valaki Erdőbényén egy fát elhajint, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót" - egy helyi szólásmondás szerint.
 
A mezőgazdasági tevékenység mellett a település "iparosodását" a bodnáripar és a kőbányászat jelentette. Bodnáripara jóval korábbi, mint kőbányászata.
 
A kiváló bortermeléssel függ össze a bodnármesterség felvirágzása a községben. Az iparosok már korán céhbe tömörültek.
 
A történelem folyamán kétszer szörnyű pestisjárvány, egyszer nagy tűzvész pusztított a településen.
Az erdőbényei helytörténeti kutatásnak nagyon korai és fontos dokumentuma az Ember András nevével fémjelzett "Erdőbénye históriája".
 
A bodnár iparostársulatnak fontos szerepe volt a szüreti ünnepségek megrendezésében. A szüreti felvonulások itt voltak a legszínesebbek, melyet először l923-ban rendeztek meg.
 
A magyar kádárság kezdetének története a pécsvárai apátság alapításakor a szerzetesekkel betelepült hat kádármesterig vezethető vissza. Nyelvünk háromféle elnevezést is használ a faedényeket készítő mesterek megnevezésére: kádár, bodnár, pintér. A kádár általában keményfából készít kádat és hordót.
 
A céhtörvények szerint a hegyaljai bodnárokra is kötelező volt a vándorút. Ekkor ismerkedtek meg a német céhszervezetek felépítésével, szokásaival, melyeket aztán hazahoztak. A kádárcéhek céhpecséttel, céhládával és céhzászlóval is rendelkeztek.
 
A régi Hegyalján a termelő hordóval együtt adta el a mustját, borát a porosz és lengyel kereskedőknek. Így az erdőbényei kádároknak igen nagy volt a keletje, alig győzték az uj hordók gyártását. De nem csak hordókat, hanem olyan faedényeket is készítettek, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a szüret- puttony, kád, cserpák, taposó kádicska stb -.
A hegyaljai bodnáripar hanyatlása a filoxéra vész idején következett be, ami után az iparosok nagy része kivándorolt az országból.
 
A kádár mesterség művelésével Magyarországon egyedülálló, lokálisan csak Erdőbénye községben előforduló és fennmaradó kádártánccal találkozhatunk. Ez a tánc német hatásra honosodott meg, valószínűleg a külföldön járó mesterlegények hozták haza.
 

A bodnáripar - a kádármesterség - ma is él Hegyalján és Erdőbényén. Az átalakult szőlészet és borászat ma is igényli a hagyományos módon készült hordókat.